A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rum. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. április 29., szombat

Cannelés




Ez a sütemény már nagyon régóta izgatta a fantáziámat. Magyarországon sajnos esély sincs rá, hogy az ember megkóstolja. Sokat olvasgattam recepteket, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet, de a megsütésével formák hiányában nem próbálkoztam meg. Aztán nem is olyan régen, egy párizsi látogatásom során, egészen pontosan Versailles-ban sikerült megkóstolnom ezt a sütit Paul-nál. Finomnak finom volt, de valahogy mégsem volt az igazi, ugyanis nem volt teljesen friss. Márpedig a cannelé csak frissen jó. Ez egy Bourdeaux-ból származó sütemény, amit hagyományosan réz formákban sütnek meg. A jó cannelé kívül ropog, belül pedig olyan pudingos, de mégsem vizes állagú. Semmihez sem hasonlítható. A lényege a textúrák különbözősége és az a kellemes enyhén rumos, vaníliás íz. A tésztája tulajdonképpen egy híg palacsinta tészta, kell hozzá tej, jó sok tojás, liszt, rum és vanília. Ennyi. A recept egyszerű, de az egész, ha jól van elkészítve, mégis egy falatnyi csoda. Sok legenda kapcsolódik a kialakulásához, szerintem a leghihetőbb az, hogy régen a bor tisztításához tojásfehérjét használtak, és a megmaradt sárgáját valahogyan hasznosítani kellett, és így alakult ki ez a nagyszerű sütemény. Párizsban egyébként nem túl népszerű, tényleg Bourdeax-ba kell utazni érte, állítólag a legjobb cannelé-t a Baillardran-ban lehet kapni. (Párizsban is van egy boltjuk a Montparnasse torony közelében, annak ellenére, hogy kétszer is jártam öt nap alatt a környéken teljesen kiment a fejemből, hogy bemenjek oda...) 

A tésztáról: 
A cannelé lelke a tészta, amit pikk-pakk össze lehet dobni, viszont hosszan kell pihentetni. A tészta elkészítése során a meleg vaníliás tejjel temperáljuk a tojásokat és beleszitáljuk a lisztet anélkül, hogy az egészből egy csomós tejbegríz legyen. A receptben ezért nem véletlenül kell betartani a sorrendiséget. A legtöbb cannelé receptben az alapanyagok szinte ugyanazok, a különbség abból adódik, hogy milyen sorrendben keverjük össze a hozzávalókat. Nem állítom, hogy ez az egyetlen működőképes sorrend, de nekem a receptben szereplő módszer bevált. Először csak a tej 1/3-1/4-ét keverem hozzá tojásokhoz, aztán jön a liszt és végül a maradék tej. Ha mégis csomós lesz, akkor még mindig ott a szűrő. Nagyon sokan elkövetik azt a hibát, hogy a tésztát erősen keverik, géppel. Így túl sok levegő jut a tésztába, ami nem kívánatos, problémákat okozhat sütés közben. Ezért nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a tésztát kézi habverővel, nem verni kell, hanem inkább csak kavargatni. A másik nagyon fontos dolog a pihentetés kérdése. Nincs mese, a tésztát pihentetni kell. Hogy meddig, arra azt mondanám, hogy minimum 24 óráig, de ha igazán jó cannelé-t akarunk sütni, akkor várjuk meg a 48 órát. A tészta a hűtőben 4 napig eláll, addig bármikor felhasználható. A pihentetésre azért van szükség, hogy a liszt egy kicsit megdagadjon és az ízek összeérjenek. Lényeg a lényeg, a pihentetés elengedhetetlen. 

A formákról: 
Nincs mese, a cannelé-t cannelé formában kell sütni. Persze lehet próbálkozni bármilyen alakú formával, de az igazság, hogy mint ahogyan a pizzának is kerek az alakja, a cannelé is cannelé alakú kell, hogy legyen. Nagyon sokat olvasgattam már ebben a témában, valaki csakis a réz formákra esküszik, valaki azt mondja, hogy a szilikon is éppolyan jó. A párizsi kirándulásom során két fajta formával tértem haza. Először vettem négy darab teflon bevonatú alumínium formát, egészen pontosan de Buyer márkájút. Ezek nagyon jó minőségű formák, könnyű őket tisztítani és a hővezetésük is kifejezetten jó. Aztán persze beszereztem aranyárban még három darab réz formát is, gondoltam majd kipróbálom otthon, hogy melyik válik be jobban. Azt kell mondanom, hogy sajnos a réz az, amiben igazán jó cannelé-t lehet sütni, az alumínium se rossz, de nem lesz 100 százalékos a végeredmény. A rézben sültek kérge sokkal roppanósabb. De persze, ha nincs felesleges tizenezrünk egy készlet réz formára, akkor az alumínium is megteszi. A szilikonnal nincs tapasztalatom, de egy fórumon olvastam, hogy azzal is nagyon jó eredményeket lehet elérni, csak a méhviasszal való kikenést nem szabad lespórolni. Szilikon formából ezt ajánlom. A könnyebb kezelhetőség érdekében érdemes szétvágni. A réz formákhoz visszatérve, utóbb rendeltem még 6 db Matfer márkájú formát. Állítólag ez az egyik legjobb minőségű forma és tényleg gyönyörűen kidolgozott a belsejük. Nagyon fontos, hogy a réz formákat az első sütés előtt "fel kell avatni", ehhez kenjük ki a formákat étolajjal, majd toljuk be őket üresen a 200 fokos sütőbe fél órára. A felavatás után bátran lehet őket használni. 
A formákat nem szabad mosogatógépben vagy tisztítószerrel elmosni. Én egyszerűen meleg vízbe beáztatom, utána pedig eltörölgetem őket. A külsejüket ecet és só keverékével, vagy pedig speciális réztisztító pasztával (Copperbrill) lehet polírozni, hogy visszanyerjék a régi fényüket, de ezt nem szükséges minden sütés után eljátszani. 





A formák kiöntéséről: 
Na ez a legmacerásabb része ennek a sütinek. Sokan csak vajjal kenik ki a formákat, de ahhoz, hogy igazán roppanós kérgű, fényes cannelé-ket kapjunk végeredményül, elengedhetetlen a méhviasz. Leginkább méhviasz és vaj 50-50 %-os keverékével szokták kikenni vagy kiönteni a formákat. Én egy kicsit visszavettem a méhviasz arányát a receptben (40%). Ez a méhviaszos vajas réteg fog szépen karamellizálódni sütés közben és ettől lesz olyan igazán finom és utánozhatatlan ez a sütemény. Méhviaszt bioboltokban tudtok beszerezni. A kiöntéshez a méhviaszt és a vajat össze kell olvasztani, majd az előmelegített formákba önteni és gyorsan kiönteni (lásd részletesen a receptben). Azért trükkös ez a rész, mert nehéz eltalálni az optimális vastagságot. Az sem jó, ha túl vastag és az sem jó, ha túl vékony ez a réteg. Vastag akkor lesz, ha a forma vagy a méhviaszos keverék túl hideg, vékony pedig akkor, ha valamelyiket túlmelegítettük. Általánosságban azonban az mondható el, hogy még mindig jobb a kicsit vastagabb méhviaszos réteg, mint a túlontúl vékony. Vékony réteg esetén ugyanis a süti egyrészt nem fog egykönnyen kijönni a formából, másrészt nem is lesz eléggé ropogós.  A formák kiöntése után már csak a sütés van hátra és fellélegezhetünk. Vagy talán mégsem? 

A sütésről: 
Nem egyszerű megsütni ezeket a kis sütiket. Ha beírjátok egy internetes képkeresőbe a cannelé szót, a szivárvány minden színében játszó, foltos, pöttyös, homorú, domború sütikkel is találkozhattok. Pedig az igazi cannelé egyenletes, sötétbarna színű, az alja pedig nincs besüllyedve vagy éppen kipúposodva. Amelyik cannelé nem ilyen, annál a legtöbb esetben sütési hiba van. A lényeg, hogy a cannelét először nagyon magas hőfokon kell elkezdeni sütni, a formának és  a tésztának hidegnek kell lennie, hogy "gyorsan" megkaramellizálódjon a kérge, aztán még mindig relatíve magas hőfokon kell sütni meglehetősen sokáig. Hogy meddig egészen pontosan, az sütőfüggő. Sokan úgy fogalmaznak, hogy a cannelé akkor jó, amikor már füstöl. Nem az a cél, hogy szénné égessük ezeket a sütiket, de rendesen meg kell sülniük, és ezt azért nehéz eltalálni, mert az ember egyszerűen nincsen hozzászokva ahhoz, hogy egy süteményt ilyen sokáig és ilyen barnára kell sütni. Sülés közben lehet őket ellenőrizni. Egyet kiveszünk, kiborítjuk, megnézzük a színét és ha még túl világos, akkor mehet vissza a sütőbe. 
És itt most meg kell még említenem egy gyakori problémát: a sülés közben a formából "kimászó" tésztát. Ez akkor fordul elő, ha 1. túl sok levegőt kevertünk a tésztába, ami szigorúan tilos, 2. túltöltöttük a formákat, 3. nem volt elég meleg a sütő. Az a normális, ha a tészta sülés közben egy kicsit megemelkedik, majd a sütési idő kb. utolsó harmadában visszaereszkedik az eredeti magasságára. Ha nagyon nagy a baj, és a tészta mégis önálló életre kel, vegyük ki a tepsit a sütőből, várjunk egy kicsit, amíg a tészta visszasüllyed, majd folytassuk tovább a sütést. 





Hozzávalók (12 db-hoz Pierre Hermé receptje alapján):

- 500 ml zsíros tej
- 2 db vaníliarúd
- 2 tojás
- 2 tojássárgája
- 250 g cukor
- 50 g vaj
- 100 g liszt
- 4 ek rum

A formák bevonásához:
- 40 g méhviasz
- 60 g vaj

Bár a recept 12 db cannelé elkészítéséhez elegendő, én azt javaslom, hogy egyszerre csak 6 db-ot süssünk ki. 12 db sütése esetén ugyanis egy mezei sütő úgymond sokkolódik, a hőmérséklet nagyon lecsökken benne (tekintve, hogy a forma és a tészta is nagyon hideg), így nehezebb elérni az egyenletes barna színt és karamellizálódott, roppanós külső kérget. 


 Elkészítés: 
1. A tésztához az egész tojásokat a cukorral habverővel elkeverem, majd belekeverem az olvasztott vajat is. Nagyon fontos, hogy nem szabad nagyon felverni, az a cél, hogy minél kevesebb levegő kerüljön bele. A tejet a vaníliarúd kikapart magjaival gyöngyözésig forralom. A tej 1/4-ét óvatosan elkeverem a tojásos cukorral. Ekkor a keverékre szitálom a lisztet és azzal is elkeverem. Végül a tej maradékát is beledolgozom a tésztába. Műanyag edénybe szűröm, a fedőt ráteszem, és legalább 24 órára, de inkább 48 órára a hűtőbe teszem. 12 óránként, valamint felhasználás előtt is érdemes finoman átkeverni. 
2. A sütés napján a formákat 50 fokra előmelegített sütőbe tolom. A méhviaszt lassú tűzön megolvasztom, majd beledobom a vajkockákat és hagyom, hogy a méhviasz hője felolvassza. A formákat egyesével kiveszem a sütőből (kesztyűt kell használni!), teletöltöm őket a méhviasz és a vaj keverékével, majd az egészet gyorsan visszaöntöm az edénybe a formákat pedig fejjel lefele rácsra helyezem, hogy a felesleges viasz kicsöpöghessen belőlük. Ha időközben a méhviasz nagyon megkötne, akkor egy pillanatra visszateszem a tűzre az edényt. Az a cél, hogy szép egyenletes rétegben fedje a formák belsejét a méhviaszos vaj. A formákat beteszem a mélyhűtőbe amíg a sütő melegszik. 
3. A sütőt 250 fokra melegítem elő (én légkeveréses üzemmódban szoktam előmelegíteni, mert így gyorsabban eléri a kívánt hőfokot). A formákat kiveszem a mélyhűtőből és egy alufóliával bélelt alumínium tepsire sorakoztatom őket. A tésztát kiveszem a hűtőből, kicsit átkeverem, majd egy kisebb merőkanál segítségével megtöltöm a formákat. Nem szabad teletölteni a formákat, a forma teteje és a tészta között kb. egy cm-t kell hagyni.
4. A tésztával megtöltött formákat betolom a sütőbe, a középső rácsra. Azonnal leveszem a hőfokot 230-ra (alsó-felső sütés) így sütöm őket 15 percig (12 db esetén 20 percig), majd leveszem a hőfokot 190-re és még így sütöm őket 45-50 percig (12 db esetén kb. 10 perccel tovább).
5. A kész cannelé-ket kiveszem a sütőből, kesztyűs kézzel kiborítom őket a formából és rácsra teszem őket hűlni. Előfordulhat, hogy nem akarja elereszteni a tésztát a forma, ilyenkor egy kicsit a munkapulthoz ütögetem a formát.

A cannelé frissen a legjobb. A sütéstől számított 6-8 óra után már elkezd puhulni és elveszti a ropogós kérgét. Ezért együk meg frissen, de ha mégis maradna belőle, akkor forma nélkül dobjuk be a 250 fokos sütőbe 5 percre, majd hűtsük ki ismét. Így visszanyeri eredeti ropogósságát. Le is fagyaszthatjuk a maradékot, ebben az esetben azonban 10 percre tegyük a sütőbe, amikor fogyasztani szeretnénk.
Angul itt, itt és itt olvashattok még a témáról. 




2016. február 23., kedd

Gesztenyés feketeribizlis fatörzs




Régi álmom volt már egy ilyen szilikon fatörzsforma és végre sikerült hozzájutnom egyhez. Nagyon szép többrétegű süteményeket lehet vele készíteni és rendkívül egyszerű glazúrozni. Most egy gesztenyés feketeribizlis mousse alapú desszertet készítettem benne. A sütemény rétegei a következőképpen alakulnak: a vékony lisztmentes mogyorós piskótán egy réteg feketeribizli borsos étcsokoládé mousse,  Creme de Cassis likőrös feketereibizli krém, könnyű és habos gesztenye mousse, végül egy vékony réteg tejcsokoládé glazúr. Saját készítésű fehércsokoládé díszekkel koronáztam meg az elkészült művet. Nagyon meg voltam elégedve ezzel a desszertel. Önmagában nem rajongok a gesztenyepüréért, de a kellemesen fanyar feketeribizlivel és kissé kesernyés étcsokival nagyon jól kiegészítették egymást. Szerintem a feketeribizli helyett meggyel is nyugodtan ki lehet próbálni!

Hozzávalók (Egy 25 cm hosszú 9 cm széles fatörzs formához):

Rumos szirup:
- 100 g víz
- 20 g rum
- 95 g cukor
- 1 citrom reszelt héja
- 1 tk citromlé
- 1 vanília kikapart magja

Feketeribizli mousse:
- 70 g feketeribizli püré
- 20 g Creme de Cassis
- 70 g tojás
- 25 g cukor
- 35 g vaj
- 1 lapzselatin
- 2 tk citromlé

Étcsokoládés feketeribizli-borsos mousse:
- 150 g étcsokoládé
- 120 g tej
- 2 tojássárgája
- 2 lapzselatin
- 10 g rum
- 130 g tejszín
- 1 kk feketeribizli-bors

Gesztenye mousse:
- 250 g gesztenyepüré (egy csomag)
- 140 g rumos szirup
- 40 g rum
- 10 g lapzselatin (6 lap)
- 400 g tejszín (2 doboz)

Mogyorós financier lap:
- 60 g tojásfehérje (kb 2 tojás)
- 36 g cukor
- 36 g porcukor
- 36 g darált mogyoró
- 30 g nyílgyökérliszt (vagy sima liszt)
- 60 g vaj

Tejcsokoládés glazúr:
- 150 g tejcsokoládé
- 250 g tejszín
- 60 g cukor
- 50 g glükózszirup vagy méz
- 7,5 g lapzselatin (4,5 lap)





Elkészítés: 

1. A rumos sziruphoz az összes hozzávalót lábosba teszem, 2-3 percig forralom, kihűtöm majd a másnapi felhasználásig egy befőttes üvegben a hűtőbe teszem. 
2. A feketeribizli moussehoz a zselatint vízbe áztatom, A cukrot és a tojás összekeverem egy üveg tálban. A gyümölcspürét ésa likőrt felforralom, majd vékony sugárban folyamatosan kevergetve habverővel a cukros tojáshoz öntöm, A keveréket visszateszem a tűzre és pár perc alatt besűrítem. Lehúzom a tűzről és belekeverem a zselatint. 40 fokosra hűtöm, végül a vajat botmixerrel beledolgozom. A mousset a forma aljába öntöm, mélyhűtőbe teszem, hogy megdermedjen. 
3. Az étcsokoládés moussehoz a tejet összekeverem a tojássárgájával és egy lábosban kis lángon addig főzöm, amíg a keverék egy kicsit besűrűsödik. Ekkor lehúzom a tűzről és belekeverem az előzőleg beáztatott és kicsavart zselatinlapot. Hozzáadom az apróra tördelt étcsokit is és addig kevergetem, amíg a csoki elolvad. Végül belekeverem a rumot és a fűszert is. Szobahőmérsékletűre hűtöm és két adagban hozzákeverem a felvert tejszínt. A mousset ráöntöm a feketeribizlis rétegre és egy éjszakát hagyom dermedni.
4. Másnap a formából kiszedem a két mousse réteget, a formát elmosom, a "tölteléket" visszateszem a mélyhűtőbe. A mogyorós piskótához a vaj kivételével az összes hozzávalót a kézi mixer legalacsonyabb fokozatán összekeverem, majd hozzácsurgatom az olvasztott vajat. A tésztát sütőpapírra öntöm, nagyjából 30 cm X 10 cm hosszú téglalappá kenem szét, végül 180 fokra előmelegített sütőbe (légkeverés) tolom 8-10 percre, amíg megsül. Hagyom kihűlni, aztán a késsel egy 25 X 8 cm-es téglalapot vágok ki belőle. 
5. A gesztenyés mousse-hoz a kiolvasztott gesztenyepürét habverővel összekeverem a sziruppal majd felforralom a keveréket, Lehúzom a tűzről és belekeverem az előzőleg hideg vízbe áztatott kizsavart zselatinlapokat és a rumot. Szobahőmérsékletűre hűtöm és két adagban hozzákeverem a felvert tejszínt. A mousset beletöltöm a formába, nagyjából a forma feléig. Erre helyezem a feketeribizlis csokis réteget, majd pár kanálnyi gesztenyés mousse-t kanalazok a legfelülre. Végül a piskótát finom belenyomom a mousse-ba. A formát egy éjszakára mélyhűtőbe teszem. 
6. A glazúrhoz a tejszínt a cukrot és a glükózt 85 fokig melegítem, majd beledobom az apróra tördelt tejcsokit és egyneművé keverem. A keveréket átszűröm, majd gyorsan hozzákeverem az előzőleg hideg vízbe áztatott és kicsavart zselatin lapokat. A glazúrt vízfürdőben 30 fokosra hűtöm. A tortát kiveszem a formából, rácsra helyezem és bevonom a galzúrral, gyorsan kell dolgozni, mert a glazúr hamar megköt. A még fagyos tortát a hűtőbe teszem 3-4 órára, hogy teljesen kiolvadjon. Saját készítésű csokoládé díszekkel díszítem és tálalom.




2015. július 6., hétfő

Rumos diós fagylalt diógrillázzsal




Nemrég beszereztem egy fagyigépet. Ez volt az első recept, amivel felavattam. A recept természetesen Praliné Paradicsomtól származik, én csak az ízvilágán változtattam egy kicsit.  Azért esett erre a receptre a választásom, mert annyi diónk van itthon, hogy egy élet is kevés lenne ahhoz, hogy ezt a mennyiséget elfogyasszuk, tehát nyáron biztosan el fogom még készíteni nyáron ezt a fagyit. Őszintén nem is értem, hogy tudtam én eddig fagyigép nélkül élni.

Hozzávalók: 
- 3 tojássárgája
- 40 g kókuszcukor
- 20 g glükózszirup/akácméz
- 300 g tej
- 100 g habtejszín
- 80 g diókrém ( 80 g dió robotgépben addig darálva, amíg ki nem engedi az olajtartalmát)
- 2 ek rum
- egy marék rumba áztatott mazsola
- 30 g dió + 2 ek cukor

Elkészítés:

1.  A tojássárgákat a cukorral és a mézzel összekeverem, majd hozzáadom a tejet is. Alacsony lángon, folyamatosan kevergetve besűrítem, nagyjából 80-82 fokig kell melegíteni. 
2. A fagyialapot lehúzom a tűzről és belekeverem a diókrémet, majd a tejszínt és a rumot is hozzáadom. A fagyialapot hűtőbe helyezem egy éjszakára. 
3. Másnap a 2 ek cukrot karamellizálom, belekeverem a durvára tört diót, sütőpapírra öntöm és teljesen kihűtöm. Kalapáccsal kisebb darabokra tördelem, félreteszem. 
4. A fagyialapot fagyigépben kifagyasztom, pár perccel azelőtt, hogy elkészülne a fagyi hozzáadom a diógrillázst és a rumos mazsolát is. Fagyigép hiányában keverjük át többször az alapot botmixerrel. 




2014. december 23., kedd

Szilvalekváros diómarcipános bonbon



Emlékszem, tavaly karácsonyra készítettem el először ezt a bonbont. Vettem egy gyönyörű transzferfóliát erre a különleges alkalomra, beleszabtam a formába, elkészítettem a bonbont, és jött a nagy meglepetés, amikor kifordítottam a formából a bonbonokat. Nem volt rajta mintázat! Kiderült, hogy a transzferfóliát nem a kakaóvajas oldalával felfele illesztettem a formába, de ezt a kis bakimat betudtam a vizsgaidőszak miatti általános kimerültségemnek. Idén már azért ügyeltem arra, hogy a fóliát jól illesszem be a formába. Igazi klasszikus ízek keverednek ebben a bonbonban, a dió, a szilvalekvár és a rum együtt egy igazán fergeteges hármast alkotnak. A recept egyébként nem túl bonyolult, a marcipánt napokkal a bonbonok kiöntése előtt is el lehet készíteni, s ezzel nagyon sok időt meg lehet ám spórolni. A diómarcipánnak csak nagyjából a felét használtam fel a bonbonokhoz, a maradékból golyókat formáztam és meghempergettem őket kakaóporban. 


Hozzávalók (18 db-hoz):

A diómarcipánhoz (Praliné Zsuzsi receptje alapján): 
- 100 g dió
- 80 g cukor
- 25 g glükózszirup (vagy méz)
- 30 g víz
- 1-2 tk porcukor opcionálisan

A burokhoz: 
- 280 g étcsokoládé

A töltelékhez:
- 3 ek sűrű szilvalekvár
- a diómarcipán fele
- 2 ek rum

Elkészítés:

1. A diómarcipánhoz a diót először 1-2 percre forró vízbe áztatom, majd leszűröm és durvára darálom az aprítóban. A cukorból, a szirupból és a vízből 116 fokos cukorszirupot főzök, ráöntöm a dióra és jól összekeverem. Szobahőmérsékletűre hűtöm a keveréket. A cukros diót addig aprítom a robotgépben, amíg egy homogén marcipánszerű masszát nem kapok, opcionálisan hozzákeverek még egy kis porcukrot is, ha nagyon olajos/lágy a massza. A kész macipánt folpacckba csomagolva tárolom a hűtőben. 
2. A csokoládét megolvasztom és temperálom, majd kiöntöm vele a bonbonformát. A formát a hűtőbe rakom, amíg a csoki megszilárdul. 
3. A szilvalekvárt alaposan kikeverem, habzsákba adagolom és a mélyedések kb. 1/3-ig töltöm. 
4. A szobahőmérsékletű diómarcipánt összekeverem annyi rummal, hogy egy kenhető masszát kapják. A rumos diómarcipánt habzsákból adagolom a mélyedésekbe, vigyázok, hogy hagyjak helyet a lezáráshoz is Pár percig hűtöm a formát, hogy a marcipános réteg megszilárduljon. 
5. A maradék csokoládét újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Pár perc hűtés után kifordítom a  kész bonbonokat a formából. 






2014. november 21., péntek

Gesztenyés meggykaramellás bonbon






 Nem igazán rajongok a gesztenyepüréért és a sült gesztenyéért, viszont a gesztenyés sütiket és bonbonokat nagyon szeretem. Eléggé egyhangú lett volna egy szimpla gesztenyés töltelékű bonbon, ezért megbolondítottam egy vékony réteg meggykaramellel a receptet. Ha lett volna itthon házi meggylekvár, akkor lehet inkább azt tettem volna bele, de mivel nem volt, ezért maradt a macerásabb megoldás.
Ezt a bonbont mágneses polikarbonát formában készítettem. A mágneses forma óriási nagy találmány! Időt spórolhatunk a díszítéssel, hiszen nincs más dolgunk, mint méretre vágni a csokoládé transzferfóliát és beilleszteni a formába a mágnesek közé. De a laikusoknak azt szoktam mondani, hogy én festettem rá kézzel a mintát a bonbonokra :) Ettől eltekintve egy ilyen forma teljesen úgy működik, mint egy hagyományos, arra viszont figyelni kell, hogy mielőtt kiborítanánk a bonbonokat a formából, előbb le kell szedni a mágnesekről az alsó részt és le kell húzni a fóliát. 

Hozzávalók (18 db-hoz)

Burok: 
- 280g étcsokoládé

A meggykaramellhez: 
- 60g meggypüré (összeturmixolt és leszűrt meggy)
- 35g cukor
- 30g glükózszirup vagy méz
- 10 g vaj

A gesztenyés töltelékhez:
- 60g gesztenyepüré lereszelve
- 20g fehércsokoládé
- 30g tejszín
- 2-3 ek rum

Elkészítés:
1. Először a meggykaramellát készítem el. Ehhez a mézet és a cukrot kimérem egy lábosba és melegítem őket, amíg a cukor elolvad. A meggypürét kicsit megmelegítem, de nem kell forralni, és hozzáöntöm a cukros keverékhez. Az egészet felforralom és addig főzöm, amíg el nem éri a 110 fokot (ez forrástól számítva kb. két perc, de lehet látni, ha már elfőtte a habját akkor jó). Lehúzom a tűzről és belekeverem a vajat is. Félreteszem, kihűtöm és habzsákba töltöm. 
2. A gesztenyés töltelékhez a fehércsokit és a tejszínt összeolvasztom, majd belekeverem a gesztenyét is. Homogén masszát kell kapni végeredményül. Ízlés szerint adagolok hozzá egy kis rumot vagy rumaromát. Nem jó, ha a töltelék nagyon "masszív", de persze folyósnak sem szabad lennie. Meg kell találni az ideális állagot.
3. A transzferfóliát méretre vágom és a formába illesztem.
4. A csokoládét temperálom és kiöntöm vele a bonbonformát. Hőtőbe teszem a formát, míg a csoki megszilárdul
5. A meggykaramellát beleadagolom a mélyedésekbe, körülbelül a forma 1/3-ig. Ezután hűtőbe teszem a formát, hogy a töltelék egy kicsit megbőrösödjön. 
6. A gesztenyés tölteléket is beletöltöm a mélyedésekbe vigyázva, hogy hagyjak elég helyet a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.
7. A maradék csokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Pár perc hűtés után kifordítom a kész csokikat a formából. 






Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...