Tengerszem bonbon

Ehhez a bonbonhoz egy jól bevált recept szolgált alapul. Miközben készítettem arra gondoltam, hogy milyen jó lenne itt hagyni ezt a novemberi borongós időjárást, és ideiglenesen elköltözni egy trópusi országba. A bonbon díszítését a tenger hullámai inspirálták, de belül is felfedezhető a karibi hangulat, hiszen a töltelék nem más, mint egy réteg karamellizált fehércsokis banános ganache. 

Hozzávalók (20 db-hoz):

Burok:

- 200 g fehércsokoládé

Díszítés:

- 2 tk porított kakaóvaj

- késhegynyi kék színű lüszter festék

Ganache:

- 50 g karamellizált fehércsokoládé

- 15 g tejszín

- 35 g banánpüré (kb. egy fél banán pürésítve) 

- 1 tk méz

- 1 tk vaj

- egy pici csipet só

Elkészítés:

1. A ganachehoz leturmixolom a banánt, majd hozzákeverem a tejszínt és a mézet. A keveréket kissé megmelegítem és az enyhén megolvasztott csokoládéhoz 2-3- részletben hozzákeverem. Hozzáadom a szobahőmérsékletű vajat és a sót is. Félreteszem, hogy kihűljön, végül habzsákba töltöm. 

2. A díszítéshez megolvasztom a kakaóvajat, hozzákeverem a lüsztert és temperálom. Gumikesztyűbe bújtatott ujjal kidíszítem a bonbonforma mélyedéseit.

3. A csokoládét temperálom és kiöntöm vele a bonbonformát. A formát hűtőbe helyezem, amíg a csoki megszilárdul.

4. A tölteléket beletöltöm a mélyedésekbe vigyázva, hogy hagyjak helyet a lezáráshoz. Ezután a hűtőbe rakom a formát, amíg a töltelék megbőrösödik. 

5. A maradék csokoládét újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat, pár perc hűtés után már ki is tudom fordítani a kész bonbonokat a formából. 

Jázminos zöld teás bonbon

Ezt a bonbont nem először készítettem el. A recept legfontosabb alkotó eleme a jó minőségű, határozottan nem filteres jázmin ízesítésű zöld tea. Még tavaly sikerült egy kisebb csomag kiváló minőségű jázminos zöld teára szert tennem, természetesen arany áron, egy természetesen már azóta megszűnt boltban. Még van egy adagnyi bonbonra valóm, de nem tudom mi lesz, ha az is elfogy...A recept egyébként nem a sajátom, Praliné Paradicsom fantasztikus alkotása ez a bonbon is.
A mágneses bonbonformát nemrég rendeltem ebből a boltból. Nagy kedvencemmé vált, mert igazán gyönyörű, klasszikus kinézetű bonbonokat lehet vele gyártani.

Hozzávalók (18 db-hoz):

Burok:
-270 g étcsokoládé
- méretre vágott transzferfólia

Ganache:
- 1 dl tejszín
- 2 tk jázminos zöld tea
- 1 db lime héja
- 1 tk méz
- 2 tk vaj
- 80g étcsokoládé

Elkészítés:
1. A tejszín kimérem egy kisebb edénybe, felforralom. Belerakom a zöld teát és a lime héjat, majd letakarva egy óráig állni hagyom. Ezután leszűröm és kimérek belőle 80 g-ot. Az étcsokoládét apróra tördelem, a tejszínt a mézzel egy kicsit megmelegítem, de nem forralom és a csokira öntöm. Jól elkeverem, amíg homogén állagú nem lesz a ganache, végül beledolgozom a vajat is. Félreteszem, kihűtöm és habzsákba töltöm.
2. A transzferfóliát méretre vágom és beleillesztem a mágneses polikarbonát bonbonformába.
3. A csokoládét temperálom és kiöntöm vele a bonbonformát. Hűtőbe teszem a formát, amíg a csoki megdermed.
4. A tölteléket beleadagolom a forma mélyedéseibe, hagyok helyet a lezáráshoz is. Hűtöbe rakom a formát, amíg a töltelék megbőrösödik.
5. A megmaradt csokoládét újratemperálom és lezárom vele bonbonokat. Pár perc hűtés után kifordítom a kész bonbonokat a formából.

                                                

Gesztenyés meggykaramellás bonbon

 Nem igazán rajongok a gesztenyepüréért és a sült gesztenyéért, viszont a gesztenyés sütiket és bonbonokat nagyon szeretem. Eléggé egyhangú lett volna egy szimpla gesztenyés töltelékű bonbon, ezért megbolondítottam egy vékony réteg meggykaramellel a receptet. Ha lett volna itthon házi meggylekvár, akkor lehet inkább azt tettem volna bele, de mivel nem volt, ezért maradt a macerásabb megoldás.

Ezt a bonbont mágneses polikarbonát formában készítettem. A mágneses forma óriási nagy találmány! Időt spórolhatunk a díszítéssel, hiszen nincs más dolgunk, mint méretre vágni a csokoládé transzferfóliát és beilleszteni a formába a mágnesek közé. De a laikusoknak azt szoktam mondani, hogy én festettem rá kézzel a mintát a bonbonokra :) Ettől eltekintve egy ilyen forma teljesen úgy működik, mint egy hagyományos, arra viszont figyelni kell, hogy mielőtt kiborítanánk a bonbonokat a formából, előbb le kell szedni a mágnesekről az alsó részt és le kell húzni a fóliát. 

Hozzávalók (18 db-hoz)

Burok: 

- 280g étcsokoládé

A meggykaramellhez: 

- 60g meggypüré (összeturmixolt és leszűrt meggy)

- 35g cukor

- 30g glükózszirup vagy méz

- 10 g vaj

A gesztenyés töltelékhez:

- 60g gesztenyepüré lereszelve

- 20g fehércsokoládé

- 30g tejszín

- 2-3 ek rum

Elkészítés:

1. Először a meggykaramellát készítem el. Ehhez a mézet és a cukrot kimérem egy lábosba és melegítem őket, amíg a cukor elolvad. A meggypürét kicsit megmelegítem, de nem kell forralni, és hozzáöntöm a cukros keverékhez. Az egészet felforralom és addig főzöm, amíg el nem éri a 110 fokot (ez forrástól számítva kb. két perc, de lehet látni, ha már elfőtte a habját akkor jó). Lehúzom a tűzről és belekeverem a vajat is. Félreteszem, kihűtöm és habzsákba töltöm. 

2. A gesztenyés töltelékhez a fehércsokit és a tejszínt összeolvasztom, majd belekeverem a gesztenyét is. Homogén masszát kell kapni végeredményül. Ízlés szerint adagolok hozzá egy kis rumot vagy rumaromát. Nem jó, ha a töltelék nagyon "masszív", de persze folyósnak sem szabad lennie. Meg kell találni az ideális állagot.

3. A transzferfóliát méretre vágom és a formába illesztem.

4. A csokoládét temperálom és kiöntöm vele a bonbonformát. Hőtőbe teszem a formát, míg a csoki megszilárdul

5. A meggykaramellát beleadagolom a mélyedésekbe, körülbelül a forma 1/3-ig. Ezután hűtőbe teszem a formát, hogy a töltelék egy kicsit megbőrösödjön. 

6. A gesztenyés tölteléket is beletöltöm a mélyedésekbe vigyázva, hogy hagyjak elég helyet a lezáráshoz. Ismét hűtés következik.

7. A maradék csokit újratemperálom és lezárom vele a bonbonokat. Pár perc hűtés után kifordítom a kész csokikat a formából. 

Kókusz,karamell,maracuja. Három íz egy bonbonban.

Tudom, hogy már volt egy hasonló recept a blogon, de mindig van mit tökéletesíteni egy recepten. Szerettem volna egy sokkal maracujásabb és sokkal kókuszosabb bonbont készíteni. Azt hiszem sikerült. A karamellizált fehércsoki pedig hab a tortán. Ezt a bonbon választottam arra a megtisztelő feladatra, hogy modellt álljon abban a bejegyzésben, amiben bemutatom, hogyan készülnek nálam polikarbonát formában a bonbonok. Tehát ebben a bejegyzésben recept nélkül egy sokkal részletesebb beszámoló található az elkészítéséről. A recept kiindulási alapját Praliné Paradicsom egyik receptje adta. Az eredeti receptet is érdemes kipróbálni, hiszen a pisztácia szintén nagyon jól passzol a maracujához. 

Hozzávalók (28 db-hoz):

Burok: 
- 300g fehércsokoládé

Díszítés: 
- 2-3 kocka fehércsokoládé
- 1-2 kocka étcsokoládé
- 1 késhegynyi kurkuma

Kókuszpraliné:
- 80g kókuszchips
- 60g cukor
- 1 tk. kókuszolaj

Kókuszpralinés-karamellizált fehércsokoládés réteg:
- 50g kókuszpraliné
- 50g karamellizált fehércsokoládé

Maracujakaramella:
- 35g maracujapüré
- 25g tejszín
- 35g cukor
- 30g méz vagy glükózszirup
- 10g vaj

Elkészítés:

1. Elkészítem a kókuszpralinés réteget. Ehhez a a kókuszchipset tepsibe teszem és pár perc alatt megpirítom a sütőben, de vigyázni kell, mert hamar oda tud kapni. A cukrot kimérem egy lábosba és karamellizálom, majd lehúzom a tűzről és belekeverem a kókuszt. A masszát sütőpapírra borítom és teljesen kihűtöm. Késes robotgépbe tördelem a karamelles kókuszt, adok hozzá kókuszolajat és addig aprítom a géppel, amíg homogén állaga nem lesz. Néha megállítom a gépet és lekapargatom az edény oldalára tapadt kókuszt. Megolvasztom a karamellizált fehércsokoládét és hozzákeverem a kókuszpralinét. A masszát habzsákba kanalazom.

2. A maracujakaramellás réteghez kimérem egy lábosba a mézet és a cukrot és alacsony hőfokon melegítem őket, amíg a cukor nagyjából el nem olvad. A tejszín összekeverem a maracujapürével és egy kicsit meglangyosítom, majd hozzákeverem a cukros mézhez. Folyamatosan kavargatva magas hőfokon 110-111 fokig melegítem a keveréket, ezután lehúzom a tűzről és hozzákeverem a vajat. Teljesen kihűtöm a karamellát, majd habzsákba adagolom. 

3. A forma díszítéséhez megolvasztom és temperálom a kétfajta csokit. Az étcsokoládéval ecset segítségével csíkot húzok a bonbonforma mélyedéseibe. A fehércsokoládéhoz hozzákeverem a kurkumát és gumikesztyűs kézzel nagyjából összemaszatolom a forma mélyedéseit. A formát hűvösre teszem, amíg a csoki megszilárdul. 

4. A csokoládét megolvasztom és temperálom, majd elkészítem a bonbonok burkát. A formát hűtőbe teszem, amíg a csoki megszilárdul.

5. A maracujakaramellát habzsák segítségével beleadagolom a mélyedésekbe, nagyjából a forma 1/3-ig töltöm a tölteléket. A formát hűtőbe teszem, amíg a töltelék megbőrösödik. 

6. A kókuszpralinés réteget is beletöltöm a mélyedésekbe, vigyázok, hogy hagyjak helyet a lezáráshoz. Ismételten hűtőbe rakom a formát. 

7. A maradék csokoládét temperálom és lezárom vele a bonbonokat. Pár percre még hűtőbe teszem pihenni a formát, majd kiborítom a kész bonbonokat a formából. 

A csokoládé temperálása porított kakaóvajas módszerrel

Mit is értünk temperálás alatt? Jogosan merül fel a kérdés, hiszen az eddigi összes receptemben nemes egyszerűséggel hivatkoztam már erre a folyamatra. A csokoládé temperálása nem mást jelent, minthogy felmelegítjük a csokoládét, és ezután visszahűtjük a kívánt hőmérsékletre. Ilyenkor a csokoládéban olyan folyamatok játszódnak le, amelyek segítenek elérni az optimális kristályszerkezetet.  Érdekes, hogy a szakirodalomban a legelterjedtebb kifejezés erre a munkafolyamatra a temperálás, holott szerintem a Jean Pierre Wybauw-féle fogalom sokkal inkább fedi a valóságot, ő az előkristályosítás szót használja a temperálás helyett. A temperálás eredménye leginkább abban fog megnyilvánulni, hogy a csokoládénk gyönyörű fényes lesz, és roppanva fog törni a szánkban (értelemszerűen a nem temperált csokoládé foltos, és állagra olyan málós-nyúlós,nem is igazán tudom megfogalmazni, hogy milyen). Ha nem temperálnánk a csokoládét ettől az ízélménytől biztosan elesnénk. A temperált csokoládé könnyen ki fog pottyanni a polikarbonát formából is, ugyanis a temperált csokoládé szilárdulás közben veszít a térfogatából, tulajdonképpen összezsugorodik. Egy szónak is száz a vége, temperálni muszáj, kötelező! De hála az égnek a csokoládé temperálása nem egy bonyolult folyamat, szerintem a megfelelő eszközökkel felvértezve szinte lehetetlen elrontani.

Többféle módszert is létezik a csokoládé temperálására. A legegyszerűbb módszer az, ha van egy profi csokoládétemperáló gépünk, de ugye ez eléggé valószínűtlen, mivel hogy finoman fogalmazzak egy ilyen gép nem az alapfelszerelés része egy átlagos konyhában. Házi körülmények között alkalmazhatjuk a beoltásos módszert is, vagy kipróbálhatjuk a márványlapon való temperálást is, ami egy igen látványos dolog. De ezekről nem is szeretnék bővebben írni, mert egy nagyon részletes bejegyzés található róla itt. Véleményem szerint házi körülmények között a legeredményesebben kivitelezhető technika a porított kakaóvajas módszer. Tehát ezt a módszert fogom bemutatni most itt a blogon is fázisfotókkal ellátva. Aki még többet szeretne megtudni a temperálás folyamatáról vagy egyszerűen elakadt egy ponton, az keresse fel ezt a weboldalt, mert az itt található videók nagyon hasznosak és érthetőek. 

Tehát először is elő kell készíteni a szükséges eszközöket. 

Mindenképpen szerezzünk be valamilyen csokoládét, mert anélkül nehéz lesz a dolog :). Javaslom, hogy ne a legolcsóbb bolti csokoládéval dolgozzunk. Én itt szoktam venni jó minőségű pasztillás csokoládét, de például a fehércsokoládét a Lidl-ben szoktam vásárolni, mert az vált be a legjobban. A Lidl-ben és az Aldi-ban egyébként nagyon finom csokikat lehet kapni, egészen jó áron. De igazából a bonbonozásnál is alaptézisnek számít az a borokkal kapcsolatban már unásig ismételgetett mondás, hogy "amelyik bort nem innánk meg, azzal ne is főzzünk". 

A csokoládén kívül kell még egy szilikon keverőkanál, egy hőálló üvegtál, egy nagyobb fémtál és egy maghőmérő. 

1. A csokoládét kimérem egy üvegtálba és kisebb kockákra tördelem (a pasztillás csokit csak ki kell mérni)

2. A tálat beteszem a mikrohullámú sütőbe és 40 másodpercig kb. 700-800 W-on járatom a sütőt.

3. Kiveszem a tálat és alaposan átkeverem a csokoládét. Ilyenkor már kicsit elkezd olvadni a csokoládé, de még vannak benne kisebb-nagyobb darabok.

4. Addig ismétlem a fenti folyamatot, amíg szépen egyenletesen fel nem olvad az összes csoki a tálban. Maghőmérővel ellenőrzöm a hőmérsékletét. Akkor jó, ha elérte a 40 fokot. De nem szabad túlmelegíteni sem, mert akkor a csokoládé meg fog égni. 60 fok fölé semmiképpen se melegítsük fel a csokoládét. Ha elérte a csokoládé a kellő hőmérsékletet, átöntöm egy nagyobb fémtálba. Erre azért van szükség, mert a fém jobban vezeti a hőt, mint az üveg, tehát gyorsabban tud lehűlni a csokoládé. Ha az üvegtálban hagynám a csokit, akkor sokkal több ideig tartana a temperálás. Jó alaposan kapargassuk ki a tálat ne vesszen kárba csokoládé. 

5. A fém tálban elkezdem kevergetni a csokoládét. A szilikon spatula segítségével felkenem a tál oldalára a csokit, majd körkörös mozdulatokkal szépen visszaegyengetem a tál közepébe. Ezt jó párszor megismétlem. Nem hagyom abba a keverést egy pillanatra sem, a lényeg, hogy folyamatosan mozgásban tartsam a csokoládét. Közben párszor ellenőrzöm a csokoládé hőmérsékletét. Ha elérte a 35 fokot (étcsokoládénál én sokszor csak a 36 fokot várom meg), akkor jöhet a következő lépés.

6. Ha a csokoládé elérte ezt a bűvös 35-36 fokos hőmérsékletet hozzáadok 1%-nyi porított kakaóvajat (vagy reszelt kakaóvajat). Tehát 100g csokoládénként 1g-nyi kakaóvajat. Mivel 1g-ot bajosan tud lemérni a legprofibb konyhai mérleg is, ezért én nem méregetek. Nálam egy gramm kakaóvaj egy csapott teáskanálnyi mennyiségnek felel meg. A csokoládét alaposan elkeverem a porított kakaóvajjal. 

7. Miután hozzáadtam a kakaóvajat, a csokoládé hőmérséklete ugrásszerűen csökkenni fog, a kavargatást azonban nem hagyom abba. Addig hűtöm a csokoládét, amíg el nem éri a munkahőmérsékletet. Ez étcsokoládénál 32, fehér- és tejcsokoládénál 30-31 fok. 

8. A temperált csokoládét a kívánt célnak megfelelően használom fel. Ha mártott bonbont készítünk, akkor pár mártás után érdemes egy kicsit újramelegíteni hajszárítóval a csokit, hogy ismét elérje a munkahőmérsékletet. A teljesen megszilárdult csokoládét viszont újra kell temperálni felhasználás előtt. Bonbonok talpalásához a megszilárdult csokoládét ugyanezekben az edényekben szoktam temperálni, nem kell őket elmosni, mert a meleg csoki úgyis megolvasztja az edények oldalára szilárdult csokoládét. 

Megjegyzés: Van, aki vízgőz fölött olvasztja a csokit. Én nem igazán szeretem ezt a módszert, volt már olyan, hogy foltos lett a temperált csoki a felcsapódó gőz miatt, de olyan is előfordult, hogy hangyányit megégett a csoki, amit elsőre nem is vettem észre, de a kész bonbonokon látszódott. Szerintem a mikrós megoldás a legegyszerűbb és hibázni gyakorlatilag nem lehet ezzel a módszerrel. De kinek a pap, kinek a papné, akinek nincs mikrója vagy a vízfürdős megoldás szimpatikusabb, az válassza azt nyugodtan, a technikai lépések ugyanazok. 

Hogyan készítsünk bonbont polikarbonát bonbonformában?

Az első polikarbonát formában készült bonbonjaim.

 Végre elérkezett az idő, hogy beszámoljak arról, hogyan készülnek ezek az ínycsiklandó bonbonkák az én boszorkánykonyhámban. Formában készült bonbont alapvetően két módon tudunk előállítani, szilikon vagy polikarbonát bonbonformában. A szilikon formában készült bonbonokat én nem tartom olyan tetszetősnek, mert kevésbé csillogóak az elkészült bonbonok, valamint sokkal nehezebb ezekkel a formákkal dolgozni, lévén hogy nyeklenek-nyaklanak a kezünkben, nem eléggé stabil rajtuk a fogás. De azért nekem is vannak szilikon formáim, annak idején én is ezeken tanultam meg bonbonozni, és kifejlesztettem egy eléggé egyszerű technikát a használatukra, de erről majd egy másik posztban. Tehát hogy visszakanyarodjak az eredeti mondandómhoz polikarbonát formában készíteni bonbont nem túl nehéz, egyetlen buktatója van: a temperálás. Ha nem sikerül jól a temperálás, akkor a bonbonok SOHA nem fognak kijönni a bonbonformából, ami egyrészt kellemetlen, másrészt egy életre elveszi a kedvünket a bonbonozástól. De meg kell nyugtatnom mindenkit, velem még nem fordult elő ilyesmi, úgyhogy feltételezem, hogy a rosszul sikerült temperálás egy ritka jelenség, ez ne bátortalanítson el senkit a polikarbonát formák használatától. Akkor nézzük is meg lépésenként a "how to make"-et.

1. Előkészületek

Először is elkészítem a tölteléket, amit a bonbonba szánok. Ezt azért kell külön hangsúlyoznom, mert ha a akkor kezdeném el a töltelék készítését, amikor nagyban a polikarbonát forma gyártásával foglalatoskodom, nem lenne elég ideje a tölteléknek arra, hogy szobahőmérsékletűre hűljön. Van úgy, hogy a tölteléket már egy nappal előbb megcsinálom, hogy ezzel is időt spóroljak.

Ezután készítsünk elő MINDENT, ami a bonbonozáshoz kell. Nem olyan jó dolog az, ha akkor döbbenünk rá, hogy a lehúzó spakli a ház másik felében van, amikor éppen készülnénk lehúzni a bonbonformát. A bonbonformát opcionálisan dekorálhatjuk is. 

Fontosak az előkészületek.

 Szükséges eszközök: maghőmérő, polikarbonát bonbonforma, lehúzó spakli, szilikonos keverőkanál, tortakenő kés a talpaláshoz (igen tudom, ezt nem készítettem elő, lemaradt a képről is), csokoládé, porított kakaóvaj, fém tál, üveg tál, alufólia/sütőpapír, desszertgyűrű/pohár

Ezután előkészítem a munkafelületet. Ehhez értelemszerűen fel kell szabadítani egy kis helyet a konyhában, ami nem egyszerű feladat, de azért általában sikerülni szokott. Majd ha ezzel megvagyok, előkészítek egy tálcát, amire alufóliát vagy sütőpapírt fektetek és közvetlenül mellé egy alufólia/sütőpapír darabot két darab desszertgyűrűvel vagy pohárral. Erre azért van szükség, hogy lehetőség szerint ne kenjem szét össze-vissza a csokit a konyhában. 

Fő a tisztaság.

2. A csokoládét temperáljuk. Mint említettem ez egy kulcsmomentum.(Részletes leírás itt.)

3. A temperált csokoládét szépen egyenletesen beletöltöm a forma mélyedéseibe, majd egy szilikon kanál segítségével elegyengetem a csokoládét, hogy minden mélyedésbe jusson belőle. 

4. Ezután gyors mozdulatokkal odaütögetem a munkapulthoz a formát. Erre azért van szükség, hogy a légbuborékok szépen fel tudjanak jönni a felszínre. Gyorsan kell dolgozni, mert a benti hőmérséklettől függően a csokoládé ilyenkor már elkezd belekötni a formába, és nem célom a vastag csokiburok készítése. 

Ez az a rész, amikor mindenki kimenekül a konyhából.

5. Mint a villám megfordítom a bonbonformát, és hagyom hogy az alatta lévő tálcára follyon a felesleges csokoládé. Kicsit meg is szoktam ütögetni a lehúzóspakli nyelével a formát, hogy biztosan távozzon az utolsó csepp felesleges csoki is. 

6. A bonbonformát a bal, a lehúzó spaklit pedig a jobb kezembe veszem. Majd balról jobbra irányuló mozdulattal lehúzom a maradék csokoládét a bonbonforma aljáról.Ezt párszor megismétlem.

A végeredmény ilyen lesz:

7. A bonbonformát két desszertgyűrűre helyezem, és megvárom, hogy a csokoládé egy kicsit elkezdjen szilárdulni, ez kb. 3-4 perc. Csak ezután teszem be a formát a hűtőbe 10 percre. Elképzelhető, hogy míg a forma a desszertgyűrűkön pihen, folyik még ki belőle csokoládé. Nem kell kétségbe esni, ilyenkor ismét le kell húzni a spaklival a formát. A fotón jól látni, hogy milyen kevés csokoládét használtam fel, ugyanis a nagyja kicsepegett a formából. Ez a vékony burok titka. A megmaradt csokit hagyom megszilárdulni, majd összetördelem és tálba teszem a bonbonok lezárásához. 

8. Betöltöm az első rétegnyi tölteléket. Körülbelül a mélyedések 1/3-áig töltöm a tölteléket, majd hűtőbe teszem a formát, amíg a töltelék megbőrösödik, ez kb. 5 perc. Ha kicsit félremegy a töltelék, akkor habkártyával szoktam letisztítani a formát. 

Ilyennek kell lennie: 

9. Most jön a második réteg töltelék. Ugyanúgy járok el, mint ahogy fentebb már leírtam. Fontos, hogy nem szabad túltölteni a formát, mindenképpen hagyni kell helyet a lezáráshoz.

10. Talpalás előtt 10 perccel a bonbonformát kiveszem a hűtőből, mert hideg formával nem lehet dolgozni. A maradék csokoládét temperálom. (Valaki nem temperálja, de szerintem ezen már nem érdemes spórolni, sokkal finomabb lesz temperált csokitalppal a bonbon.) Kézközelbe készítem a "szerszámokat" is. 

11. A temperált csokoládéból egy nagyobb mennyiséget öntök a forma közepére.

12. Egy kenőkés segítségével eligazítom a forma tetején a csokoládét. Gyorsan kell dolgozni, mert a csokoládé hamar szilárdul. Úgy járok el, mintha egy tortalapra kenném a krémet. Utána egy picit még óvatosan oda lehet ütögetni a formát a munkapulthoz, hogy mindenhova egyenletesen jusson a csokiból. 

13. Egy határozott gyors mozdulattal letolom e felesleges csokoládét a spakli segítségével. Nem húzom át rajta többször. A bonbonforma oldalát viszont megtisztítom a lecsorgó csokitól. 

14. Hűtőbe teszem a formát, amíg a talp megszilárdul. Majd gumikesztyűt húzok, kicsit megmozgatom a formát, úgy mint amikor a jégkockaformából szedem ki a jégkockákat, és kipottyantom a kész bonbonokat a munkapultra. 

15. Mosogatás.