Tudom, hogy már készült nálam máskor is linzer, de ezt az új linzerszaggatót muszáj volt kipróbálni a hétvégén, és annyira jól sikerültek a kis porcukros linzereim, hogy gondoltam egy fotót megér, és felteszem ide a receptet ismét. A receptről csak annyit, hogy ez egy nagyon jól kezelhető, nem ragadó, nem szakadó linzer alaptészta, garantált a sikerélmény kezdő cukrászoknak is. Amit, nagyon szeretek ebben a linzerben az a vastag sárgabarack lekvár réteg, amit úgy értem el, hogy a házi baracklekvárt egy kevéske pektinnel felfőztem, majd habzsákból nyomtam a besűrített lekvárt a linzerek közepébe. Az adventi időszakban kötelező legalább egyszer kipróbálni, mert abbahagyhatatlan.
Más apropója is van annak, hogy linzert sütöttem. Tímea, a Brioche blog szerzője meghirdette a 75. VKF. fordulót, melynek témája "Hírességek asztalánál". Nagyon megtetszett ez a kiírás, úgyhogy ezzel a recepttel kívánok ezúton jelentkezni a játékra. Ki gondolta volna, hogy a linzerkarikának ilyen kalandos a története:
Más apropója is van annak, hogy linzert sütöttem. Tímea, a Brioche blog szerzője meghirdette a 75. VKF. fordulót, melynek témája "Hírességek asztalánál". Nagyon megtetszett ez a kiírás, úgyhogy ezzel a recepttel kívánok ezúton jelentkezni a játékra. Ki gondolta volna, hogy a linzerkarikának ilyen kalandos a története:
Az egyik legenda szerint a mai,
várbeli Ruszwurm cukrászda egy korábbi tulajdonosa, Richter Lénárd találta ki a
lekváros linzert. Richter Lénárd igen jeles mestere
volt szakmájának, Bécsből gyorsstaféta járt a süteményeiért. Később segéde,
Müller Antal vette át posztját a habüstnél, ő pedig oly merészen harcolt 1848
eszméiért, hogy a „cukrászat szabadságharcosaként” lett híres. Amikor fogságba
esett, megismerkedett egy '48-as főhadnaggyal, bizonyos Linzer Rudolffal,
akiről rokonszenve jeléül nevezte el ezt a máig ismert süteményt. Ennek azonban némileg
ellentmond, hogy a szabadságharc előtti, magyar nyelvű receptkönyvekben is van
szó linzi formákról vagy linzi karikákról. Sőt, ha tovább megyünk visszafelé az
időben, kiderül, hogy a három rész lisztből, két rész vajból (vagy hasonlóan
lágy zsiradékból) és egy rész cukorból készített, őrölt és blansírozott
mandulával, olykor dióval dúsított tésztát már az ókorban is ismerték. A 17. század közepén pedig Németországban az
ausztriai Linz városáról elnevezett süteményeket és tortákat készítettek. Az
őrölt mogyoróval vagy mandulával készített, eper- vagy ribizlilekvárral töltött
tortát pedig egy Johann Konrad Vogel nevű osztrák cukrász tette világhírűvé.
Magyarországon azonban kevésbé a tortát, mint inkább a hasonló tésztából
készített, középen lekvárral gazdagított, omlós linzerkarikát kedvelték. (Forrás 1 és 2)
Hozzávalók (14-20 db-hoz, mérettől függően)
Linzertészta:
- 167 g liszt
- 21 g mandulaliszt (darált mandula)
- 62.5 g porcukor
- 100 g vaj
- 2 g só
- 36.5 g tojás (kb. 1 db tojás fele, villával kissé verjük fel és úgy mérjük ki)
Baracklekváros töltelék:
- 230 g baracklekvár
- 4 g pektin
- 15 g cukor
Baracklekváros töltelék:
- 230 g baracklekvár
- 4 g pektin
- 15 g cukor
Elkészítés:
1. Először a linzertésztát készítem el. Ehhez a tojás kivételével az összes hozzávalót robotgépbe teszem, pár percig járatom a motort, majd hozzácsurgatom a tésztához a tojást is. Akkor lesz jó a tészta, ha szépen összeáll, és elválik az edény falától. A linzertésztát folpackba csomagolom és legalább 15 percre hűtőbe teszem.
2. A tésztát lisztezett deszkán szép vékonyra nyújtom, és kiszaggatom a linzerek felső és alsó részét is. Sütőpapírra helyezem őket, és 180 fokra előmelegített sütőben 10 perc alatt készre sütöm őket. Nem szabad megpirulniuk, de persze az sem jó, ha nyersek maradnak, ezért egy késsel nyugodtan alájuk lehet nézni, hogy aljuk megsült-e már. Kiveszem a sütőből a linzerkorongokat és teljesen kihűtöm őket. (Én két részletben sütöttem a linzereket, a maradék tésztát nyújtás előtt visszatettem a hűtőbe)
3. A töltelékhez a lekvárt kimérem egy lábosba és hozzákeverem a cukorral elkevert pektint. Kis lángon, folyamatosan kevergetve felforralom, és forrástól számítva kb. 2 percig főzöm.
4. Megvárom, amíg a lekvár egy kicsit visszahűl, ha már látjuk, hogy egy kicsit kezd összeállni és már nem annyira folyós, akkor már tökéletes. Habzsákba töltöm, a habzsákon egy nagyobb lyukat vágok és csigavonalban rányomom a lekvárt a linzerek aljára. Fontos, hogy a korong közepére egy kicsit több tölteléket kell nyomni, összeillesztésnél ez nagyban megkönnyíti a dolgunkat.
5. Kb. 1 percig hagyom állni a linzerkorongokra kinyomott lekvárt, amíg a lekvár teteje egy kicsit megbőrösödik. Ekkor ráillesztem a linzerek felső részét is. Jól záródó dobozban egy éjszaka alatt szépen megpuhul. Másnap fogyasztható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése